Ács József Ferenc 1936-ban született Diósgyőrben. A Szénbányák Munkástanácsának elnökhelyettese, a Miskolci Nemzetőrség tagja 1956. november végén elhagyni kényszerült szülőföldjét. Ausztriában egy Graz melletti menekülttáborba került, 1956 karácsonyán a Diósgyőri Várat ábrázoló alkotását a menekültek Steinberg falu polgármesterének adták át. Ausztriából Kanadába utazott, ahol Montreal mellett az egyik katonai táborban kapott menedéket. Távollétében börtönbüntetésre ítélték Magyarországon. Végül Edmontonban telepedett le. Számos fizikai munkát vállalt, dolgozott farmon, faipari üzemben, a vasútnál, eközben építőmérnöki, majd képzőművészeti tanulmányokat folytatott. (Northern Alberta Institute of Technology – kultúrmérnöki szak; International Correspondence School – University of Scranton, Pennsylvania – iparművészeti szak; University of Athabasca – szabadegyetemi hallgató).
Első kiállítására 1968-ban került sor, ettől kezdve különböző pályázatokon nyert díjakat, melynek hatására szerződést ajánlott egy galéria. A dán tulajdonos szülőhazájába is elvitte a Művész képeit, aki közben ismertségre tett szert és elismerésben részesült Nagy Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban. Az ’56-os vázlatok alapján készített sorozatával 1968-ra készült el, s az Edmontoni Bemutató után többek között a Los angelesi olimpiával egybekötött művészeti kiállításon is szerepelt e műveivel. Miként az ’56-os magyar forradalomról, a kanadai félvér-indián Louis Riel felkelés ihlette tusrajz sorozatáról is méltató kritikák születtek. Kanadában őszinte, személyes megbecsülésben is részesült, Joe Clark miniszterelnök – aki több képet vásárolt tőle – az egyik karácsonyra az Ő alkotását kapta feleségétől ajándékba – erről akkoriban sokat cikkezett a sajtó.
Világjáró festőművészként számos országban kiállított (Dánia 1969-1992; Etiópia; Franciaország; Izrael; Japán; Kanada: 1968- /Edmonton; Ottawa; Montreal; Toronto; Vancouver/; USA /Los Angeles; Detroit/; Hong-Kong) de választott második hazájához is hű maradt: festményein, rajzain a kanadai táj újra-és újra felbukkanó téma. Magyarországon 1970-ben kapott amnesztiát, ettől kezdve gyakorta látogatott haza. Véglegesen 1994-ben tért vissza szülőföldjére. 1997-től Érden élt, alkotott, rendszeresen szerepelt hazai kiállításokon is – többek között – Budapesten, Dunaújvárosban, Lakitelken, Mosonmagyaróváron, Mosdóson, Érden 1999 és 2015 között.
Hosszan tartó súlyos betegség után 2015-ben hunyt el. Temetésén Szedlacsek Emília (EMMI) búcsúztatta, nekrológját dr. Feledy Balázs művészeti író jegyezte.
„Nem fantáziára épített, nem az álmaira, hanem tényeket elevenített meg művészként Ács József Ferenc az 1956-os forradalom eseményeiről készült grafikáin és festményein. Az 1956-os sorozatot a művész az emigrációban töltött évek alatt átélt emlékei, vázlatai alapján Kanadában alkotta, hiszen miközben a festőt megigézték a fenséges észak gyönyörű természeti látványai, folyamatosan nem hagyták őt nyugodni 1956-os emlékei, s megkezdte ezek képi feldolgozásait fekete filctollal, papírra. Ács József Ferenc hazájától messzire kerülve is megőrizte a szívében a történteket, és hitt az emberben, hitt a jóságban. Bármilyen távol sodorta is őt az élet, megőrizte szívében 1956 hangulatát, szabadságvágyát, de ezzel együtt meg akarta mutatni a pusztítást és tragédiát is. A forradalmárok mindig fiatalok. Minden forradalom éltető ereje a fiatalság ereje. Ács József Ferenc 1956-ban mindössze húszéves volt. Hitt a kivívható szabadság lehetőségében, ezért 1956. november 1-jén belépett a miskolci nemzetőrségbe, emiatt az újabb megszállást követően menekülnie kellett, így jutott el egészen Kanadáig. Ott tanulhatott, képezhette magát, és folytathatta egészen fiatalon az otthon kezdett képzőművészeti alkotói munkásságát, a festést, a rajzolást.
A Forradalom, feketén-fehéren sorozat alkotásai szuggesztívek, még évekkel az események után is tükrözik az események átéltségét. A két ellentétes szín ütközése, végletei emelik a drámai konfliktusok hatásosságát. A művész dinamikus műveket készített, amelyeken feltűnő a mozgalmasság, elevenség, jellemzően sok figura, ember van jelen, akiknek egymáshoz való viszonyulásait nagy elmélyültséggel jeleníti meg. Küzdelmek, békekötés, öröm, tragédia, fenyegetés, kegyetlenség, megtorlás, élet és halál egyaránt érzékelhető a műveken, mint ahogyan a határozott állásfoglalás is: a szabadság szeretete, tisztelete, és persze a diktatúra el- és megvetése. A Kanadában született grafikai alkotásokat követően a művészben tovább munkált a folytatás igénye, s amikor végre hazatért száműzetéséből, újabb műveket készített e témában. Ezek a festményei életképek, borongós, visszafogott színekkel, olyan képek, melyekből kevés született a kortárs művészetben. Ács József Ferenc a forradalomról készült alkotásait Magyarországon 1997-ben tárta először a közönség elé, a Lakiteleki Népfőiskola Kölcsey Galériájában. A sokat utazott művek végleg hazatértek” – írta dr. Feledy Balázs művészeti író.